Ezt a civilek számára készült lelkisêgi kiadványt közreadom a blogomban, hogy a világhálón minél több emberhez eljuthasson. Muzslai Zsitva Ágnes. 

1. TESTVÉRI SZERETET XIV. évf. 2016/1 A Ferences Világi Rend  szlovákiai magyar régiójának nyomtatványa Szerkeszti: Péter Júlia ofs.

Nincs üdvösség senki másban, nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk. Igénk Jézusról szól miképpen az alábbi történet is. Íme, egy keresztény kínai ember tanúságtétele: „Végig jártam az élet rögös útját, és egy napon rádöbbentem, hogy egy mély verembe estem. A verem kétségbeeséssel, bátortalansággal és bűnnel volt tele. Ahogy a veremben feküdtem, minduntalan kerestem a kiutat. Először is Mohamedre találtam, akinek tanai így hangoztak: A te hibád, hogy ide kerültél. Vétkeztél Allah ellen, és most elnyerted méltó büntetésed! Aztán Marx felé nyúltam, aki ezt sugallta: Az osztálykülönbségek miatt estél a verembe. Fel kell lázadnod ellene! Ám hiába változott az államvezetés oly sok országban, tudtam, hogy ott is csak a gödörben vergődnek, tehát ez rajtam sem segít. Majd előkerült Buddha tanítása, aki azt bizonygatta: Igazából nem is vagy gödörben. Csak azt hiszed, hogy ott vagy. Minden csak az elme játéka. Békélj meg, és tanulj meg együtt élni démonjaiddal. Konfuciusz tanítása is a kezembe került: Itt van az önfejlesztés 10 lépése, mellyel kikecmereghetsz a gödörből. Ha végig küzdöd, ki fogsz mászni belőle. De bármennyire is küszködtem és csiszoltam magam, nem tudtam kikeveredni a gödörből, mert túlságosan mély volt. Végül egy napon meg-ismerkedtem Jézus Krisztussal. Látta, ahogy vergődöm a gödörben. Egy szó nél-kül levette fehér köpenyét, és leereszkedet hozzám a sáros gödörbe. Aztán erős karjaival felemelt, és kihúzott onnan. - Istennek legyen hála, hogy megtette értem azt, amit én nem voltam képes magamért megtenni.” Naponta küzdenünk kell saját önzésünk sárkányai ellen, amelyek szüntelenül a rossz felé próbálnak rángatni bennünket. /Böjte Csaba ofm/

♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Móra Magda:

Ha elkerülted már a negyven évet,

a lelked gyakran tűnt időkbe téved.

A dolgaidban tartod még a rendet,

de egyre inkább áhítod a csendet.

Már nem vársz rangot, címet, hatalmat,

és nem mész fejjel valamennyi falnak.

Már tiszteled az évgyűrűt a fában,

és hinni tudsz: a mások igazában.

Már reméled, hogy nem hiába éltél:

mit szóval mondtál vagy tettel beszéltél,

nem maradt hang: a semmibe kiáltó.

Ha nem is lettél irányjelző zászló

, a magad helyén álltál rendületlen:

szélben, viharban, ködben, szürkületben,

mint kapubálvány őrizted a házat,

és voltál tűrés, és lettél alázat.

A tieidnek maradtál a béke:

a nyitott ajtó biztos menedéke.

Ha elkerülted majd a negyven évet,

már nem hiszed, hogy adósod az élet,

csak azt érzed, hogy tiéd az adósság,

mert kevés volt a salakmentes jóság:

a mindent adó, semmit visszaváró,

a minden próbát derekasan álló,

mely sosem számol, szüntelen

csak árad, örök fölény és örökös alázat

. Ha elkerülted már a negyven évet,

s mindezt beláttad, és mindezt megélted,

és be tudsz állni a legszürkébb helyre,

már te lehetsz a sorsod fejedelme!

- 2 - Szent karácsony ünnepét most is lelki megújulással vártuk 2015. de-cember 5.-én a füleki testvérekkel együtt. Egész napunkat az adventi várakozás szelleme töltötte be. Így mélyültünk el hitünkben. A bevezető ima és a szentlélek hívása után ezt a napot felajánlottuk Isten dicsőségére és lelkünk üdvösségére. Ezután elimádkoztuk az Isteni Irgalmasság litániáját és rózsafüzérét. A szentmisét Posztós Erik OFM atya celebrálta. Egy pár gondolata a szentbeszédből: Várakozás - milyen is ez? Örömteli számunkra az Advent? Sajnos az ember nem szeret várakozni. Mindjárt szeretne megkapni mindent. Legjobb adventi időszakban leülni a templomban, időt szentelni Istennek és reá várakozni. Így megtapasztalhatjuk, milyen jó is a Jóistenre várakozni. Hogy jó dolog a várakozás, erre figyelmeztetnek már a próféták is. Várakozó imádság, reménykedés hosszú századokon át. Mi várakozással, már Jézussal együtt haladunk a megváltás, beteljesedés felé. A karácsonyi időszakban az Úr eljövetelét várjuk. A szentmise, Úrangyala imádsága és a Szeráfikus Szent Ferenc ének után következett a szeretetlakoma. Ezt Erik atya délutáni előadása követte, melynek a témája a „várakozás”volt: Nagyobb boldogság adni mint kapni. Jézus mondta: Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben. Itt az öröméről beszél, mert olyan Istenünk van, aki szeret. Jézust követni nehéz, sok szenvedés forrása. Isten a mi boldogságunkat akarja. Ő megmutatja nekünk az öröm útját. A bűn gyümölcse szerencsétlenség. Néha a gőg bezár minket a szomorúságba. A Szűzanya a bizalomban feltétel nélküli „igent” mondott: „Magasztalja lelkem az Urat”. A bűnhöz kötött szomorúságot legyőzheti Isten irgalma. Maradjunk meg Isten szeretetében. Sok keresztény nem is érzi ezt az örömöt. Megtérni, megváltozni, ez a kulcsa az egésznek. A szentség Isten akaratának teljesítése. Innen születik az öröm. Minél többet dicsérjük az Urat, annál boldogabbak vagyunk. Az igehirdetésben talált öröm nem könnyű öröm. A szentek sokat szenvedtek érte, de ők ezt örömmel tették. Lehet-e szomorú a keresztény ember? Mikor volt Jézus szomorú? Ez kétszer történt meg vele. Jézus együttérzésből szenvedett és könnyezett. A szomorúságnak a testvér iránti együttérzésből kell fakadnia. Jézus mind a nyolc boldogságot megélte a maga tökéletességében. Szent Ferenc igyekezett, hogy szívében mindig örömmel éljen. Imával védekezett a melankólia ellen. A szeretet abban áll, hogy mi szeretni akarunk, ez a szeretet alapja. Erik atya előadása után már csak jóformán egy kis beszélgetésre és búcsúzásra maradt időnk. Örömmel készülődtünk erre a napra is, mint minden egyes találkozásra. Jó volt együtt lennünk és így várni Szent karácsony ünnepét. Lados Ágnes FVR, Losonc

- 3 - KÉPZÉS: Új év kezdetén Ilyenkor újév kezdetén két könyvet lapozgathatunk fel. Az egyik a múltat tartalmazza, másik a rejtélyes és bizonytalan jövőt. Az elsőből sokan olvashatunk, tanulhatunk hibáinkból, ha elég bölcsek vagyunk. A másik könyv azonban rejtély előttünk. Újévkor gondoljunk arra, hogy mi az, amit a múltból tanulnunk kell, milyen hibáink, szokásaink voltak, amelyektől meg kell szabadul-nunk. Amelyeket nem akarunk áthozni az újesztendőbe. A múlt tapasztalatain okulnunk kell, mert lapjai tanulságokat foglalnak magukba, azért olvassa az ember. Ebbe a titkos könyvbe saját magunk írtunk nem ceruzával, nem tintával, hanem cselekedetekkel. Lehet, hogy sok rossz történt életünkben az elmúlt évben, próbáljunk meg okulni belőlük. Az ember maga alakítja életét, /novemberi képzés: „Isten az embernek szabad akaratot adott.”/ és felel érte Isten és ember-társai előtt. A múltból tehát okulni kell, akármilyen sötétnek is tűnik sokszor akárhogyan is nyomják az ember lelkét a múlt hibái, bűnei, reményt veszíteni sohasem szabad. Jó szentgyónással, bízva Isten végtelen irgalmasságában el lehet törölni a múlt hibáit, bűneit. De a tanulságait át kell vinni a jövőre. A jövőt jobbá kell tenni a múltnál. Ez rajtunk múlik. Újév napján senkihez, semmihez sem intéznek annyi kérdést, mint az időhöz. Mit hoz számunkra? Gazdagítja, vagy szegényíti életünket? Biztosítva lesz e a jó és véget vet a rossznak? Vajon eltűnik-e életünkből a feszültség, a félelem, a bizonytalanság? Eljön e a béke, az öröm és a szeretet? Ilyen és hasonló kérdések-kel fogadjuk az újévet. Nagy ajándéka a jó Istennek az idő, amivel megajándékoz mindnyájunkat, amit el kell fogadnunk. Gazdálkodnunk kell vele, az élet ajándék és kötelesség is egyben. Számunkra az újesztendő mindig rejtély. Nemrég olvastam egy kínai példázatot: Egy bizonyos helyen lakodalmat tartottak. Az ifjú pár szegény volt, mégis sok vendéget hívott össze. Mivel hiányzott a mulatsághoz a bor, mindenki hozott magával egy, vagy két üveggel. A kapu mellett egy hordóba öntögették bele. Miután megérkeztek a vendégek, a hordó tartalmát üvegekbe fejtették, amiről kiderült, hogy nem bor, hanem közönséges víz. A vendégek így gondolkodtak: a többiek borában az én kancsó vizem úgy eltűnik, mint egy csepp a tengerben. Min-denki ezt gondolta, így került csak víz a hordóba. – Ilyen hordóhoz hason-lít az újesztendő, és tőlünk függ elsősorban, mit öntünk bele. Nem mások-tól kell várnunk a szeretet és az öröm „borát”, nekünk kell gondoskodnunk

- ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Dicsértessék a Jézus Krisztus! A Pozsonyi FVR, Szent Erzsébet nevezetű közösségébe megint eggyel kevesebben vagyunk. 2015. november 2.-án Isten országába költözött Gulis Mária testvérünk, aki 91.-ik évében visszaadta lelkét teremtőjének. Mária nővérünk 1993-tól örökfogadalmas volt és helyt ált minden oldalon, úgy is mint a helyi testvéri közösség minisztere, úgy is mint egy jó testvér és édesanya aki mindig meghallgatott, vagy egy-egy buzdító szóval, tanáccsal segítet. Mindig megértő és kedves volt mindenkihez. Magas kora ellenére is, az értelme tiszta volt és derűs. 2015. november 10.-én a Pozsonyi Krematóriumban búcsúztatta lelkiatyánk Molnár Tamás ezekkel a szavakkal: „Mária testvérünk a Ferences Világi Rend Regulája szerint élt és megtartotta a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát követve Assisi Szent Ferenc példáját. Mária Krisztust választotta és példát mutatott életével, tevékenységével mert szeretettel végezte apostoli munkáját”. Őrizni fogjuk emlékét, kedves mosolyát és bölcs tanácsait. Szeretettel fogunk rá mindig emlékezni. Pozsony, Kulcsár Éva fvr 

- 5 - Fr. Bogdan Adamczyk OFMConv: EGYÜTT MÁRIÁVAL (7) Az Atya örömét leli abban, ha Máriát nézi, mint kezének mesterművét. Ennek a jó édesanyának a szíve csupa szeretet és irgalom. Csak arra vágyik, hogy bol-dognak lásson minket. Elég csak félé fordulnunk, hogy meghallgatást nyerjünk. Minél bűnösebbek vagyunk, gyengédsége és együttérzése annál nagyobb irán-tunk. Nem lépünk be úgy egy házba, hogy ne beszélnénk a portással. Hát, akkor? A Szent Szűz a Mennyország portása. „Már azelőtt szerettem, hogy ismertem volna. Ez a legrégebbi érzésem” - mondta az arsi plébános. Valóban igaz, hogy Vianney Szent János életét nézve, nagyon gyorsan felfedezzük Mária jelenlétét mellette. A kezdetektől haláláig, vele volt, diszkréten, de mindig jelen volt szívében. Diszkrét jelenlét Akárcsak az evangéliumban, Mária jelenléte elmosódik az arsi plébános életében. Társ, vezet az Úr felé, de soha sem foglalja el az első helyet. Az evangé-liumokban, ott van, jelen van a fontos pillanatokban: az angyali üdvözletnél, Erzsébet látogatásánál, a születésnél, Kánában, a keresztnél, a feltámadásnál. Minden alkalommal hitünk „tanítója” magatartása vagy szavai által. Folytonos igenjét az Atya akaratára bízza. Mindez tanítás, támasz, bátorítás a tegnap és a ma tanítványai számára. Kevés szóval, kevés gesztussal a lényegre tanít minket. Egyszerűen „csak” elvezet minket Fiához. Semmi sem helyezi őt a figyelem középpontjába, de tekintetünk és viselkedésünk az Úr felé fordul általa. A jelenésekről az arsi plébános tapintatosan hallgat. Soha nem tagadta le, de nem is mondott róluk semmit. Az Istenanyához hasonlóan jobban szeretett az Úrról, mint magáról beszélni. Ez a magatartás tanítás is számunkra. Az egyetlen dicsőség ugyanis, amit minden eszközzel keresnünk kell, az az Úr dicsősége és nem a mienk. Ugyanakkor Vianney Szent János nagy bizalommal beszélt Máriáról. Úgy szólt róla, mint akit jól ismer, és úgy mutatta be, mint aki közel áll a Szenthárom-sághoz: „A három isteni Személy szemléli a Szent Szüzet” - mondta. Végül is ő az, akitől mindent kérhetünk. „Amikor fűszereket érintünk, kezünk mindent beillatoz, amihez csak hozzáér. A Szent Szűz kezeivel vitessük imáinkat, beillatozza őket!”

- 6 - A szeplőtelen fogantatás A szeplőtelen fogantatás tanának kihirdetéséről 1854-ben, a következőket mondta Vianney Szent János: „Micsoda boldogság! Mindig is úgy gondoltam, hogy ez a fénysugár a katolikus igazságok ragyogásához. Olyan hiány ez, amely nem maradhatott így a vallásban.” Régóta szerette már úgy emlegetni Máriát, mint aki bűn nélkül fogant. 1836. május 1-jén, közel húsz évvel a pápai tan kihirdetése előtt, az egész plébániát a bűn nélkül fogantatott Máriára bízta. Mária egészen tiszta és „kegyelemmel teljes” az angyal szavai szerint (Lk 1,28). Nincs benne semmi bűn az Úr tiszta kegyelmének köszönhetően. Fogan-tatása első pillanatától kezdve, Máriában a Szentlélek teljessége lakott. Ez nem azt jelenti, hogy Mária „kívülálló” volt a bűnös világban, hanem sokkal inkább az anyaság előkészítését, amit majd egy napon felajánlanak neki. Mária ettől nem lett kevésbé szabad, sőt, épp ellenkezőleg, mert a szabadság az a minden emberben meglévő, belső képesség, hogy azt válassza, ami számára istengyermekségéhez viszonyítva jó, és hogy pozitívan válaszoljon Isten akarat-ára. A szabadság alapja az, hogy igent mondunk a Szeretetre. Ez az alap pedig az ember szívében, és nem a társadalmi élet szabályaiban leledzik. Mária szeplőtelen fogantatása nem védte meg őt a megpróbáltatásoktól. Akárcsak mi, ő is átélt küzdelmes pillanatokat, és még kísértéseket is. Ahogy Márk evangéliumában olvassuk (Mk 3,31-35): „Ekkor az anyja és testvérei odajöttek, és kint megállva üzentek neki, és hívták őt. A körülötte ülő tömegből szóltak is neki: „Íme, anyád és testvéreid keresnek téged odakinn!” Ő így felelt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozza tekintetét a körülötte ülőkön, így szólt: „Íme, az én anyám és testvéreim. Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.” Nehéz volt Máriának ezt megélni, aki fia felől érdeklődött. De, még ha meg is próbálta „lefoglalni” fiát, nem követett el bűnt. A Fiú pedig elvezeti anyját küldetése első lépése felé: az Istennek adott teljes igen felé. Amikor nehezen tudjuk Isten akaratát felismerni életünkben, imádkozzunk a Szűzanyához, hogy támogasson és vezessen minket a teljes igazság felé. Mária, az egyház anyja Mária Isten ajándéka az egyház számára. Úgy adatott nekünk, mint aki velünk és értünk jár közben Fiánál. Mint Kánában, ahol közvetített az esküvői szolgák és Jézus között. Ott van, jelen van. Kevés szó is elég, nincs szükség szónoklatra.

- 7 - A kereszt tövében nem szól. Jézus néhány szóval átadja anyját az egyháznak, János apostolon keresztül. Az arsi plébános így kezdte a következő passzust: „Jézus Krisztus, miután mindazt nekünk adta, amit csak adhatott, még azt is sze-retné, hogy örökösei legyünk annak, aki a legdrágább számára, vagyis Szent Anyjának..” Az apostolok Krisztus egyházának oszlopai, Krisztus pedig a szegletkő. Rajtuk nyugszik a feltámadás jó hírének hirdetése. Rájuk épül az egyház, Isten népe, Krisztus Teste és a Lélek Temploma. János a „szeretett tanítvány”, aki a végsőkig Jézus közelében maradt, szenvedésében és kereszthalálában. A mindig diszkrét Mária szintén ott van Jánossal. Ekkor mondja Jézus: „Asszony, íme a te fiad!” Majd azt mondja a tanítványnak: „Íme, a te anyád!” (Jn 19,26-27) Többet jelent ez, semmint hogy gondja volt arra, hogy biztosítsa Máriának az anyagi jövőt. Ez lelki ajándék. Az, aki méhébe fogadta Isten Igéjét, most Fia Testét, az egyházat fogadja be. János apostol, a születő egyház szimbóluma, úgy kapja Máriát, mint nagyon drága kincset, mint Isten Anyját. Mária nem a „negyedik isteni személy”, nem az, aki Isten és az emberiség között közvetít. Máriát nem imádjuk, de kérhetjük őt, hiszen ő az, aki igent mond Istennek, és aki tanít minket igent mondani; ő az, aki hagyta, hogy Isten cselekedjen benne, és aki arra tanít minket, hogy hagyjuk Istent cselekedni magunkban; ő az, aki olyan jól ismeri Istent, hogy élete példájával tanít minket arra, hogy egész életünk egy „szeretlek Téged, Uram” legyen. Isten Anyja ő, mert Jézus Isten, az Atya egyszülött Fia. Vianney Szent János azt mondta: „Azt gondolom, hogy a világ végén, Szűz Mária nagyon nyugodt lesz, amíg azonban a világ tart, minden oldalról rángatjuk...” Igen, az idők végéig, rajta keresztül intézhetjük imáinkat az Úrhoz, és kérhetjük, hogy könyörögjön értünk, mert szükségünk van egymás imáira, hogy növekedhessünk a hitben. Különösen is, amikor megpróbáltatások érnek minket. Mária, a kereszt tövében segítsen nekünk hitben megélni keresztünket. „Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozz értünk, bűnösökért...”

♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Faustyna nővér imája: Szűzanyám! A Te lelked elmerült a keserűség tengerében. Nézz gyermekedre, taníts meg szenvedni és szeretni a szenve-désben. Erősítsd meg a lelkemet, ne törje meg a fájdalom. Kegyelmek Anyja -- Taníts meg engem Istennel élni. - 8 - Ó, Szeplőtelen Szűz Mária! Tiszta kristály szívem számára. Ó, erős horgony, az én erőm Te vagy, Gyenge szívek oltalma és pajzsa. Ó, Mária, Te felülmúlhatatlan és tiszta vagy, Szűz és Anya egy személyben. Szeplőtlen vagy, szép mint a Nap, És semmi sem hasonlítható a Te lelked képéhez. Szépséged elbűvölte a háromszor Szent tekintetét, Hogy leszállott az égből -- elhagyta örök birodalmát. A Te szívedből öltött magára testet és vért, És szűzi Szívedben rejtőzött kilenc hónapon át. Ó, Anya és Szűz! Senki se érti meg, Hogy a végtelen Isten emberré lesz. Ez szeretetének és végtelen irgalmának jele. Ó, Anyánk, általad élhetünk örökké Vele. Ó, Mária, Szűzanya, égi Kapu, Általad jött el hozzánk a megváltás. Minden kegyelmet kezeidből kapunk, S a Te hűséges követésed tesz szentté egyedül. Ó, Szűz Mária -- leggyönyörűbb Liliom! Szíved volt Jézus számára az első tabernákulum. Mert a Te alázatod volt legnagyobb az emberek között, Kijelölték a helyed szentek és angyalok fölött. Ó, Mária, drága jó Anyám, Odaadom Neked lelkem, testem és szegény szívem. Légy életem oltalmazója, Legfőképp halálom óráján, a végső küzdelemben. Faustyna nővér

 Szent Erzsébetre emlékeztünk

- 9 - Pozsonyban már hagyomány, hogy minden évben megemlékezünk Árpád-házi Szent Erzsébetről, II. András magyar király lányáról, IV. Béla magyar királyunk testvéréről. Erzsébet 1207. július 7.-én született Sárospatakon. Édesanyja merániai Gertrúd volt. Életének első négy évében a magyar királyi udvarban nevelkedett, négy testvérével. Kedvelte a játék örömét, a zenét és a táncot. A krónikák szerint gyakran imádkozott. Ajándékot, amit kapott, abból mindig adott a szegény gyerekeknek. Őket is buzdította, hogy imádkozzanak. Az akkori kor szokásai szerint már gyermekként eljegyezték Thüringia leendő grófjával. Később Erzsébet thüringiai őrgróf, Lajos felesége lett. A két fiatal között őszinte szeretet alakult ki, amelyet a hit és az isteni akarat beteljesítésének vágya táplált. Házasságuk nagyon boldog volt. Kölcsönös hitvesi szeretetük sokak számára ma is példaadó. A megemlékező szentmise november l9-én 18 órakor kezdődött a Szent Erzsébet templomban, ismertebb nevén a Kék templomban. A templom zsúfolásig megtelt. Sokan jöttek hívek a távolabbi falvakból is, hogy a középkor legismertebb és legkedvesebb magyar szentjére emlékezzenek. „Magyarország szépe nemes csillaga, - asszonyi rend tiszteletes tagja, - Szent Erzsébet, András király lánya, - szent hitünknek gyümölcsös szép ága.” Hangzott fel a gyülekező ének, amelyet a gútori kórus énekelt. A szentmise énekeit Pogány Lajos, gútori kántor vezette. A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka Myjavec Pál atya volt, aki Somorja plébánosa. A szentmisén vele együtt misézett még 4 oltár-testvére. Pál atya szentbeszédében méltatta Szent Erzsébet életét a Krisztus követésben. Kiemelte, hogy Szent Erzsébet az evangélium szerint élt. Szerette és segítette a szegényeket, a betegeket, az elhagyottakat. Ételt osztott, a betegeknek kórházat építtetett, ahol ő is ápolta őket. Minden szenvedőben Krisztust látta. Ferences lelkülettel élte életét, ami nagyon rövid volt. Mindössze 24 évet élt. Mint világi ferences felajánlotta magát az Úr Jézusnak, nagypénteken, Jézus szenvedése és halála napján. Pál atya továbbá buzdította a híveket, hogy csele-kedjenek hasonlóan, mint Szent Erzsébet. Gyakorolják az irgalmasság cseleke-deteit. A szentmise végén a himnuszokra került sor. A templom előtt a pozsonyi magyar harmadrendiek szeretettel hívták egy kis agapéra a híveket. Nekünk, ferenceseknek ez a nap dupla ünnep, mert a mi ferences közösségünk Szent Erzsébet oltalma alatt áll, az ő nevét viseli. Köszönjük Molnár Tamás atyának ezt a szép emléknapot. Isten áldása kísérje őt hivatásában. Köszönet minden-kinek, aki részt vett a szervezésben. Mészáros Mária OFS, Pozsony.

- 10 - Az Irgalmasság rendkívüli szentéve előtt, az egyház egyre inkább elmé-lyítette a „Divina Misericordia” témáját és egyre jobban rábízta a jubileumot az Irgalmasság Anyjára. Ferenc pápa is ezt tette azzal az üzenettel, melyet a liguri tengerparton fekvő Savona Noli egyházmegye főpásztorának, Vittorio Lupi püspöknek küldött abból az alkalomból, hogy kétszáz esztendeje annak, amikor VII. Piusz pápa 1815-ben ünnepélyes szertartás keretében megkoronázta a Szent Szűz kegyszobrát. Ezzel az üzenettel Ferenc pápa egyúttal az irgalmasság Anyja oltalmába ajánlotta az irgalmasság szentévét. Ferenc pápa üzenete említést tesz arról a találkozásról, mely a kegyhely történetének a magja: 1536. március 18-án a Szűzanya megjelent a savonai kisváros határában egy Antonio Botta nevű helybéli parasztembernek és többek közt azt mondta neki, hogy az „irgalmasság nem igazságosság”. VII. Piusz pápa, miután kiszabadult az 1809 óta tartó éppen savonai fogságából, ahová Napóleon vetette a római pápát, 1815-ben ezzel a gesztussal rótta le háláját a Szűzanya előtt, hogy az Irgalmasság Anyja szobrát megkoronázta. „Ez a mondat – utal Ferenc pápa levele a Szűzanya szavaira – soha nem volt annyira időszerű, mint éppen napjainkban, hiszen ma főként az irgalmasságra van szükség”. A pápai üzenet megemlékezik elődje, XVI. Benedek savonai látogatásáról, aki 2008. május 17-én genovai látogatása alkalmával felkereste a Mária kegyhelyet. „Az Irgalmasság Szűzanyja a kegyelemnek valóságos vízesésével válaszolt a hozzá forduló savonai lelkek kérésére és számos olyan kezdeményezést támogatott, mely karitatív és társadalmi programjaival a szükséget szenvedő emberek megsegítésére sietett, így tanúskodva, éppen tettek által, az isteni irgalmasságról”. Ferenc pápa üzenete szintén megemlékezik Európa akkori drámai időszakáról, amikor Bonaparte Napóleon elrabolta, majd savonai száműzetésre ítélte VII. Piusz pápát. A fogságban sínylődő Piusz pápa, a közeli kegyhely segítségét kérte és ezért fogadalmat tett, mert elhatározta, hogy amint kiszabadul a fogságából, hálából megkoronázza az isteni Irgalmasság kegyszobrát. Amiként azt tudjuk a történelemből, Piusz pápa 1815-ben kiszabadult a fogságából, Napóleon pedig Szent Ilona szigetére száműzve 1821-ben halt meg. „Valójában, – zárul Ferenc pápa üzenete, – az Irgalmasság Anyja mindig közel van azokhoz, akik szükséget szenvednek és hozzá folyamodnak, miként ez oly sokszor történik napjainkban is.” (vl)  Ima a Szűzanyához

- 11 - Ó, Édesanyám! Jóság, szeretet és irgalmasság Édesanyja! Végtelenül szeretlek, és neked ajánlom magam, jóságod, szereteted és irgalmasságod által ments meg engem! A tied akarok lenni. Végtelenül szeretlek, és azt kívánom, hogy oltalmazz. Ó, jóság Édesanyja, add szívembe a te jóságodat, hogy a mennybe mehessek. Kérem végtelen szereteted. Add nekem azt a kegyelmet, hogy mindenkit úgy szerethessek, ahogy te szeretted Jézus Krisztust. Azt az ajándékot kérem, hogy irgalmas legyek hozzád. Egészen átadom magam neked, s azt kívánom, hogy velem légy minden lépésemnél, mert te kegyelemmel teljes vagy, s ha én elveszítem a kegyelmet, kérlek téged, add, hogy újra rátaláljak. Ámen.

♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣ ♣

Faustyna nővér imája: Mária, Anyám és Úrnőm! Odaadom Neked lelkemet és testemet, életemet és halálomat, s azt, ami aztán következik. Mindent kezedbe helyezek, ó, Anyám; takard be lelkemet szűzi palástoddal, és részesíts a szív, a lélek és a test tisztaságának kegyelmeiben. Oltalmazz meg hatalmaddal minden ellenségtől, főleg azoktól, akik az erények álarca mögé rejtik el gonoszságukat. Ó, csodálatos Liliom, Te vagy a tükör számomra, ó, Anyám.

- 12 - Képzés: 2016 AZ ISTEN IRGALMASSÁGÁNAK ÉVE Ferenc pápa december 8-val, a következő év, 2016 Krisztus Király vasárnapjáig meghirdette az IRGALMASSÁG ÉVÉT. Mit jelent ez számunkra? Jézus megígérte Péternek: „Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is…” Vagyis a 2016-os évben áradni fog a kegyelem az emberiségre. De Jézus a következő kérdést is feltette tanítványainak és nekünk is: „Ha az Emberfia újra eljön, talál e hitet a földön?” Vagyis lesz e, van e olyan ember a földön, aki befogadja a felénk áramló sok-sok kegyelmet? A kegyelem befogadása tőlünk is függ. Biztosan sokan emlékezünk még 2000 év április 30.-ára. A pápa szentté avatta boldog Faustyna nővért és elrendelte az irgalmasság ünnepét. Még a húsvéti díszben tündöklő Szent Péter téren és a környező utakon százezrek kísérték figye-lemmel ezt az eseményt. Nagyon sokan figyelték Krakkóban is, ahol Faustyna nővér élt. Faustyna nővér 13 évet átívelő kolostori élete az egészen egyszerű hétköznapi szolgálatban telt el és az isteni Gondviselés ezekbe a csendes hétköz-napokba oltotta bele nagy tapintattal azt az üzenetet, amely – mint oly sokszor az Egyház történetében – megannyi szenvedés és megaláztatás után és a közvetítő személy halála után nyert elismerést és talált követésre. Többszöri elutasítás, majd az utólagos egyházi elismerés csúcspontját jelentette a szentté avatás. Jézus megmutatta övéinek kezét és oldalát, vagyis a szenvedés sebeit, minde-nekelőtt Szívének sebhelyét, azt a forrást ahonnan az irgalom nagy forrása fakad és az emberiségre árad. Ebből a szívből Faustyna nővér majd két fénysugarat lát, amely megvilágítja az egész világot. A két fénysugár – ahogy egy alkalommal Jézus megmagyarázta neki, a vért és vizet jelképezi. „Vér és Víz!”A gondolat Szent János tanúságtételéhez fűződik, aki – amikor a katona a kálvárián lándzsá-val átdöfte Krisztus oldalát – látta, hogy abból vér és víz folyt ki. Ha a vér felidézi a keresztáldozatot és az Eucharisztia ajándékát, akkor a víz a jánosi jelképrendszerben nem csak a keresztségre emlékeztet, hanem a Szentlélek adományára is. Az isteni irgalom ugyanis a keresztre feszített Krisztus révén éri el az emberiséget. Krisztusnak ez a nagy irgalma kiárad az emberiségre a Szentlélek elküldésével. Azt is mondhatjuk, hogy az IRGALOM a SZERETET második neve. Krisztus azt tanította, hogy az ember nemcsak megkapja és megtapasztalja Isten irgalmát, hanem arra is hivatott, hogy gyakorolja az irgalmasságot másokkal is. /Boldogok az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek./ Tehát gyakorolnunk kell az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Például: lelki cselekedetek: meginteni a bűnösöket, tanítani a tudatlanokat, jó tanáccsal ellátni a kételkedőket, megvigasz-talni a szomorúakat, békével tűrni a bántalmakat, megbocsátani az ellenünk vét- 

- 13 - kezőknek, imádkozni az élőkért és holtakért. Testi cselekedetek: ételt adni az éhezőknek, italt adni a szomjazóknak, ruházni a szegényeket, szállást adni az utasoknak, látogatni a betegeket, tisztességgel eltemetni a halottakat. Biztosan tapasztaltuk már, hogy nem mindig könnyű lemondani valamiről, készséggel lenni mások iránt, vagy bátorítani az elbizonytalanodott ember-társunkat és a megbocsátás sem könnyű dolog. De Isten is mindig megbocsát nekünk, őszintén meg kell bocsátanunk az ellenünk vétő embertársainknak. Ilyen tetteket fog Jézus számon kérni minden embertől. Azokhoz, akik mindezt telje-sítik, így szól majd: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezde-tétől nektek készített országot! ... Bizony mondom nektek, amit a legkisebb testvé-reim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” /vö. Mt 25, 34-40/. A Szentírásban szép példabeszédeket találhatunk az irgalmasságról. Gondoljunk a tékozló fiú esetére, az irgalmas szamaritánusra, a gonosz szolga esetére, vagy az eltévedt bárányra… Bizonyára mindenki ismeri ezeket a Jézus által elmondott példabe-szédeket. Az irgalmasság üzenete továbbra is elér bennünket Krisztus kinyújtott kezein keresztül, melyet a szenvedő ember felé nyújt. Ezt látta és hirdette a földrészek minden emberének Faustyna nővér, aki Krakkóban engedte, hogy élete az IRGALMASSÁG ÉNEKÉVÉ váljon. Pozsony 2016, Mészáros Mária, képzésii felelős

♣ ♣ ♣ ♣

Szent Patrik reggeli imája Erőben kelek fel, a legszentebb Háromság hívásában a Háromság vallásában, a mindenséget teremtő Egység megvallásában. Erőben kelek fel, Krisztus születésének és keresztelésének, megfeszíttetésének és sírbatételének, feltámadásának és mennybemenetelének, másodszori eljövetelének erejében kelek föl. Erőben kelek fel, körülvesznek az ég és föld erői, a Nap és Hold fényei, a tűz és villám ragyogása,

- 14 - átjár a vihar zúgása és a tenger morajlása. Erőben kelek fel, lábam alatt a Föld szilárdsága, megerősít a sziklák keménysége. Erőben kelek fel ma reggel, és magamat egészen Isten erős vezetésének engedem át, Isten őrködő szemére, Isten figyelmes fülére, Isten oltalmazó kezére, Isten közbenjáró igéjére, Isten kinyújtott fegyverére, Isten őrködő pajzsára, Isten szabadító seregére bízom. oltalmazzon engem, hogy el ne nyeljen a Sátán. oltalmazzon engem a bűn kísértésétől, a test kívánságától, mindentől ami árt, közel vagy távol, Ha egyedül vagyok és ha másokkal. oltalmazzon engem ma, az irgalmatlan és kegyetlen testemet-lelkemet fenyegető erőszaktól, oltalmazzon ma a hamis prófétáktól, az istentelenektől és a közönségesektől. Krisztus velem - Krisztus előttem - Krisztus bennem. Krisztus alattam - Krisztus jobbomon - Krisztus balomon. az erő, Ő a békesség. Krisztus legyen, ahol fekszem, Krisztus legyen ahol állok Krisztus legyen ahol ülök, Krisztus a magasságban - Krisztus a mélységekben - Krisztus a tágasságban. szóljon hozzám mások ajkával, tekintsen rám mások szemével, hallgasson engem mások fülével. Krisztus, én Uram! - Krisztus, én Megváltóm! Erőben kelek fel, a legszentebb Háromság hívásában, a Háromság vallásában, a mindenséget teremtő Egység megvallásában.  Péntek Orsi: Elmélkedés az imádságról

- 15 - Ima. Híd, Szivárvány. Az egyik végén állok én, a másikon Ő, a Teremtő. Ima. Valami, ami összekapcsol Istennel. Talán egy nagyon nagyon hosszú cső, belesuttogok, halkan… Isten meghallja ...aztán Ő is belesuttog. Válaszol. Vagyis Isten is imádkozik? Imádkozol Istenem? Minden pillanatban. A világ minden egyes pillanatát imádkozom. Ha egy másodpercre is elfelejtkeznék rólatok, már nem léteznétek. Gyertek és vegyetek észre! Mindenhol ott vagyok, hogy könnyebben megtaláljatok, beszélgessetek velem és bennem teljen az életetek napról napra. Isten tehát mindenütt ott van. Mégis sokszor úgy érzem, nem találom, nem hallom, nem tudok imádkozni. … Ahhoz, hogy belépjek Isten csendjébe, hinnem kell Istent és a csendjét. Én imádkozni nem tudok! A hitem kevés abban, hogy Ő valóban ott van mindig és mindenhol és szüntelenül figyel rám. DE hisz Isten mindannyiunkban elvetett valamit, egy kis magot, a hitet, az utána való vágyakozást, hogy látni akarjuk őt, észrevenni és megszólítani. Ez a kis mag pedig szeretne ÉGIG ÉRŐ FA lenni. És nyújtózkodni, minél közelebb őhozzá. Szeretne, de tudja, hogy csak úgy tud majd hatalmassá nőni, ha először hosz-szú gyökeret ereszt, ami a legnagyobb viharokban is megtartja. Én emlékszem a legelső gyökereimre, az első próbálkozásra, mikor anyukám összerakta a két kezem és együtt megtanultuk a Miatyánkot, aztán később az esti imát, a reggeli imát pedig már én egyedül akartam megtanulni a kis imádságos-könyvemből. A kötött imádságok hosszú gyökere haladt lefelé, mélyre, és sok fáradtságba telt a kis magnak, míg rájött, hogy FELFELÉ is lehet nőni. Volt olyan este, mikor a könnyeimmel küszködtem, mert nem tudtam úgy elmondani az imát, hogy minden egyes szavára odafigyeljek. És ha észrevettem, hogy elkalandoztam, kezdtem az egészet újból és újból. Nekem senki nem mondta, hogy nem így kell, hogy nem ez a lényeg. - Valahogy rájöttem, hogy ez így nem lehet jó. Saját szavaimmal kezdtem imádkozni. Aztán rájöttem arra is, hogy Isten nem lehet csak reggel, délben és este. Talán a szentmisében is ott van valahol. Talán az is egy ima. A mag elkezdett felfelé kandikálni. Később megismerkedtem egy közösséggel. Mennyi-mennyi új! Itt egy teljesen új élmény tárult elém. Nem csak szóval imádkoztunk, hanem szolgálattal. Egymás és Mások szolgálatával. Mikor énekeltünk vagy mikor egymás kezét megfogva, körben imádkoztunk, úgy éreztem, Isten mosolyog. Rám sütött a nap,

- 16 - a mag kidugta a fejét a földből. Erős törzset növesztett és növeszt a közösség-ben, azóta is, folyamatosan… A kis fa egyre csak erősödött. Minden szép volt és könnyű, élt gondatlanul, napról napra kezdte elfelejteni, hogy miből is lett, már nem beszélgetett más fákkal és a madarakkal sem, önzővé vált. Aztán egyszer csak megszomjazott. Ismeretlen érzés volt. Fájt neki és újból érzett mindent. A gyökerét, ami táplálta a kis magot, amiből lett és emlékezett ki vetette el őt a földbe. Kétségbeesett, félt és kiáltozott: Szomjas vagyok, szomjas vagyok! A hangja elszállt nagyon messzire. És felhők jöttek. Úsztak az égen, közeledtek és megálltak, pont a kis fa felett. Kis cseppekben adták magukat a fának. Csend lett, a fa abbahagyta a kiáltozást. Elszégyellte magát, hogy felejtett és hogy csak akkor jutott minden eszébe mikor szükségben volt. Hallgatta az esőt és érzete maga körül a láthatatlan valamit, amiből lélegzett, ami nélkül nem tudna élni, és bár nem látta, el akarta neki mondani, mennyire szereti és hálás. Gondolkozott sokat, mit tegyen. És akkor rájött. Ágakat növesztett és így ölelte körül az Istent. Sokszor megfeledkezem, sokszor csak akkor jut eszembe, amikor kell. Aztán elszégyellem magam. Ráeszmélek az Úrra, hálát adok végtelen szeretetéért. Héberül, az IMA szó ÖNISMERETET jelent. Bár ez a jelentés így nem teljes, de van benne igazság. Imádkozás közben Isten szemében látjuk magunkat. Van, mikor vasárnap templomban vagyok és nagyon nehezemre esik állni. Persze nem a fáradtságtól. Ráeszmélek arra, mennyire kihagytam Istent a többi napomból. Érzem a tekintetét és nem térhetek ki előle, nem mondhatom, majd máskor, ott Isten előtt tényleg én vagyok. Szégyellem magam, olyan érzésem támad, mint a kis fának, mikor megérezte az esőt. És a kis fa most már jobban figyelt. Arra járt egy fáradt madár és odatartotta neki az ágát. Pont alatta ment el egy éhes vándor és gyümölcsöt növesztett neki. Rájött, hogy így is a mindenséghez szól. Megtanult tettel imádkozni. Múlt héten átvezettem egy idős bácsit a zebrán, - imádkoztam. Fél hat. Korán van. De fel kell kelni. Muszáj. Dolgozat. És még nem tudok mindent. Felülök az ágyban, amit először meglátok, a ragyogó esthajnalcsillag, nagyon fényes. Kiugrok az ágyból, az ablakhoz futok, hogy jobban lássam. Nem, ez tényleg egy csillag. Már nem vagyok álmos. (Istennek vannak jó eszközei.) Köszönöm.

- 17 - - Kértem Istent, hogy segítsen a szegényeken. Kilépve az ajtón egy koldussal találkoztam. És akkor rájöttem. Én vagyok a válasz az imámra. Eszköz lettem, vagy épp társ. Segítettem neki. A kis fának volt egy kívánsága. S bár titokban tartotta, egész nap csak erre gondolt, végül annyira áthatotta, hogy a gyökerétől egészen a legfelső ágának a legfelső csúcsáig mindenki tudott róla. Így esett, hogy a csintalan levelek egyszer csak elzizegték. A kis fa látni szerette volna teremtőjét. Szerette volna, ha egész nap mellette ül, és vele van. Egész nap imádkozni akart, de lehetetlennek érezte. Nevetés hallatszott. Lehetetlen? - szólt! Hisz én most is itt ülök melletted. Csak nézz körül! Bence egy kis kaspóba fűmagot vetett. A fű kinőtt és most ollóval ügyködik felette, mindenféle fodrászmozdulatokat végrehajtva, ...itt valami készül … nevetni volna kedvem, de csak magamban mosolygok, és hálát adok. Egy 2 éves kislány és kisfiú. A kislány összevissza ugrándozik, trappol, ahogy a gyerekek szoktak - szerintem táncol. Odafut a kisfiú közelébe, de nem teljesen hozzá, aztán gyorsan vissza az anyukájához. Nevet. Most a kisfiú trappol és fut a lány közelébe. Aztán vissza az ő anyukájához. Nevetnek. És kezdik újból és újból. Arról a szentmiséről ez az egyetlen emlékem. Egy ima. Kétséges, hogy mindezek imák? Mert „csak” észrevettem Istent? Pedig ilyen minden nap van. Ő minden nap van. És én csak észreveszem. Mert ő csak úgy odaadja magát. Kitárulkozik felénk. Vele lenni, beszélni hozzá, rá gondolni, tudni és hinni. Állandóan megtehetjük. Isten hatalmas ajándéka az imádság. Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk szeretetben, és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban. Hiszek a lélek hallhatatlanságában, mert hallhatatlan vágyakat hordozok magamban. /Helen Keller/ -

18 - Életed szőnyege Egy fiatal német szerzetes pár hónapot egyik belgiumi szerzetházukban töltött, hogy – gyakorlatképpen – egy faliszőnyeg szövésénél segítsen. Pár nap múlva felháborodva felállt a szövőszék mellől és így kiáltott fel: „Ezt nem csinálom tovább! A parancs, aminek engedelmeskedem, értelmetlen. A gyönyörű, aranyló fonalat, amivel dolgozom, hirtelen meg kell csomóznom és – látszólag minden alap nélkül – le kell vágnom. Azután jön egy másik testvér utánam, aki fekete fonalakat sző bele az én sárga fonalaim közé. Micsoda pazarlás ez!” „Fiam – fogta karon egy idősebb szerzetes –, te a szőnyeget rossz oldalról nézed. Előtted ugyanis annak a hátoldala van, és te csak egyetlen egy motívumon dolgozol.” Majd odavezette a fiatal szerzetest a faliszőnyeg elülső oldalához. Az újoncnak, amikor meglátta a szőnyeg igazi oldalát, elállt a lélegzete. Csodálatos kép tárult a szeme elé: a három napkeleti bölcs épp ajándékait rakta le a betlehemi Kisded elé. Az ő gyönyörű aranyló fonala éppen a kis Jézus feje fölötti glóriát formálta. A mellé szőtt fekete fonalak pedig ezt a glóriát még aranylóbbá és még csillogóbbá tették. Ami neki azelőtt fölöslegesnek és értelmetlennek tűnt hátulról, elölről csodaszép képet mutatott. Láttam életed szőnyegét. Nagy és színes, mintás és kissé titokzatos, de még nincs befejezve. A fonalak – hátulról nézve – mintha rendetlenül lógnának, a minta még nem vehető ki egészen világosan, de biztos vagyok benne, hogy ha egyszer majd végig szövöd, gyönyörű szőnyeg lesz belőle. A legértékesebb fonalak – nem is gondolnád! – a feketék. Ezek voltak életed nehéz percei, sötét órái, terméketlen évei, amelyekben azt hitted, hogy minden üres és értelmetlen. Pedig most ezek adnak életed szőnyegének különleges sajátosságot, fényt és csillogást. Ezek azok, amelyek életed szőnyegét másokétól megkülönböztetik, és azoknál értékesebbé teszik. A fekete fonalak nélkül valami sajátosan nagyszerű hiányozna életedből. Nélkülük életed szőnyege egyhangú, közönséges, színtelen és alaktalan lenne. Életed szőnyege még nincs kész. Még szövögetsz rajta. Aranyló szálakkal és fekete szálakkal... Még talán magad sem tudod egészen kivenni alakját és mintáját. Fogalmad nincs, hogy mi is lesz majd belőle. Azonban ne csüggedj! Bízz benne, hogy a sötét fonalak, amelyek ma is egyre másra belekerülnek életed szőnyegébe, egyszer majd egyedivé, egyszerivé, nagyszerűvé és értékessé teszik életedet.

- 19 - Amíg vannak, akik szeretnek, van értelme az életednek. Mindegy, hogy rohannak az évek, ha érzed melegét egy kéznek. Még érdemes reggel felkelni, ha van kinek kenyeret szelni. Örülj a percnek! De ha mégis magány a sorsod, ha a gondot egyedül hordod, erőt is ad hozzá az élet. Találd meg mindenben a szépet. A nap rád is úgy süt, mint másra, ne gondolj hát az elmúlásra. Örülj, hogy élhetsz! Nincs fekete és nincs fehér, de az elmúlás mindent elér. Nincs tűz, mely örökké lobogna fényét más világok felé ontva. Nincs folyó, mely örökre megmarad, előbb-utóbb minden forrás elapad. Nincs érzelem, mely örökké él a harag idővel megbékél. Nincs az a szerelem, ami el nem vetél, gyűlölet, melyet nem koptat a szél. Öröm, melyet nem sápaszt a tél, bánat, melyet nem gúnyol a remény. A fény kialszik, s helyén a sötétség sem örök. Élet, halál - ők is csupán eszközök. Mert a Változás az egyetlen, mely mindig tombol szüntelen. Ami meg nem alkuszik soha, hiába hiszi a sok ostoba, hogy bármi, ami létezik, úgy marad, mert mindig lesz új a nap alatt! /Ismeretlen szerző/

A T.SZ.?2 lapzárta február 15.-én lesz. Addig kérik beküldeni a cikkeket

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.