Amikor Rátonyi Róbert párizsi Moulin Rouge történetéről  szóló könyvét olvasni kezdtem, nem hittem, hogy egy olyan szinpadi produkcióról is szó lesz benne, ami a világon illetlennek számít. Már a művész neve is sokat mondó "Szellentő Siegfrid".

A párizsi világ kiállítás idején 1889.május elsején nyílt meg a Moulin Rouge. Fő táncprodukciója a kán-kán volt .Ezen a bemutatón lépett fel azóta feledésbe merült megdöbbentő hangimitátor produkciójával Szellentő Siegfríd .Idézem Rátonyi Róbert könyvéből a részleteket.:

" Néhány pillanat múlva szinpadra lépett a furcsa nevű művész elegáns fekete frakkban, kesztyűs kezével finoman megemelte cilinderét a közönség felé, majd villámgyorsan letolta a nadrágját.A közönség megdöbbenése csak fokozódott ,amikor hátat fordítva a publikumnak ,láthatóvá vált, hogy fekete selyemből készült alsónadrágjának közepén tekintélyes nyílás tátong. Siegfrid megvárta  ,amíg a közönség moraja elcsendesül , majd kenetteljes hangon megszólalt.

-Hölgyeim és uraim a következő percekben olyan hangokat fogok elővarázsolni testem alsó fertályából, melyeket önök ugyan ismernek ...hiszen bizonyára már önök is szellentettek nemegyszer életükben ..de sohase akkor amikor akartak, hanem amikor erre kényszerültek.Nos először én bemutatom önöknek, hogy én eme cselekedetre bármikor és bármilyen időközben képes vagyok! ....Polka!

Az utolsó szó már a zenekarnak szólt és amikor a muzsikusok elkezdték játszani a friss melódiát , Monsieur Siegfried minden taktusra pukkantott egyet, miközben alfelét a zene ritmusára mozgatta.

A közönség elóbb megrökönyödve ,késöbb kuncogva,majd nevetve ,sőt röhögve figyelte a nemmindennapi produkciót és itt -ott taps is felcsattant a nézőtéren. Siegfried úr hálásan meghajolt ,majd így folytatta:

- Ezután a kis játék után szeretném felidézni önöknek, hogy a különböző foglalkozású emberek, miként "púznak"...már elnézést a kifejezésért ,de jobbat nem találok rá! Tehát elsőként hallgassák meg, hogy púzik egy dragonyos kapitány...

A fekete selyemgatya mögül harsogó hangok törtek elő. Néhány hölgyvendég pánikszerűen elhagyta a helyiséget, de  a legtöbben helyükön maradva várták a folytatást. Siegfried suttogva folytatta : 

- Tartsák vissza még a lélegzetüket is, mert leheletfinom produkció következik. Íme ...hogy púzik egy apáca? ! 

Vekony sivító hang szökkent elő a nadrág nyílásán. A walesi herceg diszkréten elindult a kijárat felé, de zsebkendőjét kénytelen volt a szájára nyomni, nem mintha attól kellett volna félnie, hogy a színpadon előadottaknak , nemcsak humora, hanem illata is lesz, hanem azért , mert csak így tudta visszatartani a feltörő röhögését. Ugyanakkor a mind több helyről felcsattant taps a művészt további mutatványokra bíztatta, aki a zsebéből elővett egy gyertyát , meggyújtotta,majd odafordult a színpadhoz legközelebb álló asztal egyik férfivendégéhez:

- Ha megkérhetném uraságodat, szíveskedjék felfáradni a színpadra és ezt a gyertyát kezében megtartani... de lehatőleg ne nagyon magasra! 

Egy köpcös olasz szalámigyáros volt a kiszemelt ,aki engedelmeskedve a felkérésnek, felcammogott a színpadra és odaállt az égő gyertyával , ahová Siegfried irányította.A gyertyát a kívánságnak megfelelően nem magasra, hanem mga elé tartotta, így a vele szemben háttal elhelyezkedő művész, kis dobpergés után egy vidám kis szellentéssel könnyen elolthatta a gyertya lángját. A szalámigyáros és a közönség nem akart hinni a szemének, de a hangnakami a gyertya ellobbantásával egyazon időpontban hagyta el kibocsátójának testét hinniük kellett.Ekkor sokan már visítottak a nevetéstől és valóságos tapsorkán bíztatta a művészt további produkciókra, akit láthatóan meghatott az elismerés.Ugyanakkor a színfalak mögül besiető Ttrémolada egy hatalmas bombardont hozott a színpadra. Siegfried kezébe vette a tekintélyes hangszert és így jelentette be mutatványa csúcspontját.

- Hölgyeim és uraim, nem kis meghatottsággal emlékezem a következő zeneszámmal a francia romantikus zene halhatatlan mesterére ,Hector Berliozra, akinek hangszerelésben ismeri a világ a nagyszerű Rákóczi-indulót. A csodálatos művet némileg más formában , de élethűséggel próbálom megszólaltatni a magam szerény eszközeivel.

Valaki megszólalt a nézőtéren:

- Atyaisten! Mi lesz ebből?

A közbeszólás nem zavarta Siegfriedet.Hátsó feléhez illesztette a hatalmas trombitát és hibátlanul elfújta rajta a Rákóczi -indulót.

A hatás leírhatatlan volt. Fdrenetikus! Az emberek dőltek a nevetéstől, nem akarták a színpadról elengedni Siegfridet, aki szerényen hajlongva, ugyanakkor művészetére büszkén köszönte meg nem mindennapi tudományának honorálását.

 Szellentő Siegfried fellépései 1891 szilveszteréig tartottak a Moulin Rouge-ban .Egy rendkívüli műsorszám  váratlan és kissé szégyenletes befejezésével végetért Siegfried művészi pályafutása.

A szilveszteri műsorban Siegfried sajátos módon akarta felköszönteni a Moulin Rouge leghűségeseb törzsvendégét Albert Limont az ötvenedik születésnapján. 

Egy hatalmas tortát ötven gyertyával elhelyeztek a színpad jobb sarkában egy alacsony asztalkán .

"Ezután a tőle megszokott mozdulattal Siegfrid gyorsan letolta a nadrágját, melyen látható lett a produkciójának utat engedő nyílás majd kényelmes léptekkel a színpad bal sarkába vonult. Ott hátsó felét a gyertyáknak fordítva , derékszögben meghajolt , és közben az arcát a közönség felé fordítva csak ennyit mondott.

- Hölgyeim és uraim ! ..A világon először mutatom be a szellentés magasiskoláját. Egyszeri fuvallatommal eloltom ötven gyertya lobogó lángját. Karnagy úr! ...Dobpergést!

....A dobpergés felerősödött ,de még ez sem tudta elnyomni azt a hatalmas reccsenő hangot , mely Monsieur Siegfrid nadrágja mögül előtört. A gyertyák azonban vidáman tovább lobogtak. A művész réműlten hátsó feléhez kapott, aztán meggörnyedve összeszorított lábakkal kioldalgott  a színpadról. Trémolada megdöbbenten várta.

- Mi történt az isten szerelmére?

Siegfrid sápadtan ,könnyes szemekkel nézett a konferansziéra.

- Összeszartam magam!...Ez az év is jól kezdődik."

Másnap fél Párizs erről beszélt, közben hasukat fogták a nevetéstől mikor felidézték azt a pillanatot, a színpadra beigyekvő konferanszié elcsúszott azon, amit Siegfrid ott hagyott....

Siegfrid visszavonult a színpadi élettől ,talán a világon Ő volt az egyetlen aki ilyen sajátos műsorral lépett közönség elé

.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.